Hogyan működjünk együtt a
könyvelőnkkel?
A megrendelők és könyvelők
kapcsolata különleges, és megéri dolgozni rajta, mert mindkét fél sokat
nyerhet. Ez területi elhelyezkedés alapján is változó lehet, most egy Budapest környéki könyvelőiroda életét elemezzük.
Ha már kiválasztottuk a
könyvelőt, érdemes arra is odafigyelnünk, hogy a vele való együttműködés minél zökkenőmentesebb
legyen. Célszerű egy jó alapos beszélgetéssel kezdeni, bemutatni a
tevékenységünket, azt, hogy milyen típusú ügyleteink vannak, stb. Vegyük jó
jelnek, ha a könyvelő sokat kérdez tőlünk. Ebben is különbözhet Budapest, mert ott az élet sokkal pörgősebb, ezért erre kevesebb idő jut, mint egy vidéki könyvelőiroda esetében. Egy budapesti könyvelőiroda tehát más lehet. Ezt vegyük figyelembe minden esetben!
Mindenképpen tegyük fel a
kérdéseinket mi is, ha vannak. A könyvelés komoly dolog, nem érthetünk mindenhez. És kérjük meg a szakembert arra, mondja el, mit
vár tőlünk, mi lesz a mi feladatunk az együttműködésben, milyen határidőkkel
milyen anyagokat, hogyan kell neki leadnunk. A saját érdekünkben tartsuk is be
ezeket a közösen lefektetett szabályokat. Ha kell, jelöljünk ki
kapcsolattartót.
Alapszabály, hogy ha valamilyen
hivatalos papírt kapunk (például a NAV-tól), azt mindig időben mutassuk be
neki, hogy tudjon róla, és ha a cégben valamilyen változást tervezünk, abba is
avassuk be a könyvelőt. Főleg akkor, ha tanácsot is várunk tőle.
Ruszin Zsolt adószakértő azt
mondja, az a jó könyvelő, aki szerint az ügyfélnek mindig igaza van. Nem
viccel, arra céloz, hogy a könyvelő nem őrködik a szabályok felett, mert ez nem
az ő dolga, hanem a könyvvizsgálóé, vagy az igazságügyi szakértőé. Ha viszont
az ügyfél megkérdezi, hogy lehet-e valamit, vagy sem, akkor arra a könyvelőnek
kell választ adnia, legjobb tudása szerint, és segítenie kell megtalálni a
legjobb törvényes megoldást. (Az is jó út lehet, ha a könyvelőnek új a kérdés,
akkor szakértői segítséget kér.) A döntés viszont mindig az ügyfélé, akárcsak a
döntéssel járó felelősség is.
Ami nem tanácsos, a könyvelőtől
azt várni, hogy úgy viszonyuljon a tevékenységhez, mintha vele bármit „meg
lehetne dumálni”, mintha egymás kölcsönös mulasztásai felett szemet lehetne
hunyni. Tartsuk ezt a kapcsolatot szigorúan üzleti jellegűnek, mert a könyvelő
nem a haverunk, hanem a szolgáltatónk.
